Térkő fektetési minták katalógusa

A leggyorsabb kötés, ami létezik. Sorról sorra, kőről kőre halad, forgatás és számolás nélkül, ezért ezzel készül el naponta a legtöbb négyzetméter. Csak két szélen kell vágni, és az egyik oldalról levágott darab gyakran illeszkedik a szemköztire.

A gyengéje az egy irányban végigfutó fuga. Fékező kerék alatt egy ilyen sor elindul, mert semmi nem akadályozza. Járdán és teraszon ez nem zavar, kocsibeállón viszont igen.

Két kő egymás felett párt alkot, és a párok fél kővel eltolódnak. A végigfutó fuga így minden második sorban megszakad, tehát a felület érezhetően többet bír, mint a futókötés, és a rakása közben mégis gyors marad.

Ésszerű kompromisszum olyan udvarra, ahol néha áll egy autó, de nem akarod kifizetni a halszálka vágásait. Olyan felületre viszont, ahol naponta tolatnak és fékeznek, ez már kevés.

A kövek élükre állítva, egyenes oszlopokban állnak, és a fugák mindkét irányban egyszerre futnak végig. Felületi kötésként ez a leggyengébb, amit le lehet rakni: minden kő csak a szomszédokhoz való súrlódás miatt tart, és semmi nem gátolja az elmozdulásban.

Akkor van értelme, ha keretező sorként fut a felület körül, két mintát választ el, vagy keskeny díszsávként szolgál. Ilyenkor azt teszi, amire való: optikailag lezárja a felületet.

Halszálka a felület szegélyével párhuzamosan. Minden kő két irányban be van ékelve a szomszédai közé, és egyetlen fuga sem fut egyenesen, így a kerék terhelése a környezetbe oszlik szét ahelyett, hogy egy egész sort elmozdítana.

A negyvenöt fokos változathoz képest gyorsabban rakható és kevesebbet kell vágni, mert a sorok párhuzamosak a széllel. Ezt azzal fizeted meg, hogy fékezéskor néhány sor a haladási irányba mutat.

Ugyanaz az összekapaszkodás, csak negyvenöt fokkal elforgatva a szegélyhez képest. Egyetlen sor sem mutat oda, ahová a kerék fékezéskor nyom, és pontosan ezért ezt a változatot ajánlják kocsibeállóra, nem a kilencvenfokosat.

Ezt ferde vágásokkal fizeted meg a felület teljes kerületén. Minden ilyen vágás lassabb, hangosabb, és éket hagy maga után, amit többnyire már sehová nem lehet beépíteni.

Futókötés negyvenöt fokkal elforgatva. A keskeny felületet optikailag szélesíti, és elvonja a szemet arról, hogy hosszú és vékony. Folyosószerű udvaroknál ez az egyetlen olcsó trükk, ami működik.

A teherbírás ugyanaz marad, mint a futókötésnél, mert a végigfutó fugák nem tűntek el, csak elfordultak. A hulladék eközben akkora, mint a halszálkánál. Ez tehát a látvány melletti döntés, nem a szilárdságé.

Kőpárok váltakoznak fektetve és állítva, mint a kosár fonata. A minta nyugodt hatású, és kis felületen jobban mutat, mint a halszálka, ami szűk helyen nyugtalannak látszik.

2:1 arányú követ kíván. Négyzetes lappal a minta létre sem jön, és olyan téglalappal, amelynek hossza nem pontosan két szélesség plusz egy fuga, néhány sor után szétcsúszik.

Ugyanaz az elv, mint a fonott kötésnél, csak a párok helyett négyesek váltakoznak. A minta ezzel kétszer akkora és nagy felületen olvashatóbb; az egyszerű fonott kötés harminc négyzetméteren egyenletes textúrába vész.

Kis udvaron ez fordítva van: a nagy raszternek távolság kell, és ha nem kapja meg, a felület nyugtalan lesz. Harminc négyzetméter alatt inkább az egyszerű fonott kötést válaszd.

Három kő egymás mellett négyzetet alkot, a szomszédos négyzetek pedig kilencven fokkal elfordulnak. Az eredmény a fapalettára emlékeztet, és a ház előtti bejárati felületen szándékosabbnak hat, mint a futókötés.

3:1 arányt kíván, tehát például 30 × 10 cm-t. Ez keskenyebb formátum a szokásos térkőnél, és rendelés előtt ellenőrizni kell — 20 × 10 cm-rel a parketta nem jön ki.

Három méret váltakozik rögzített modul szerint, így egyetlen fuga sem fut át a felületen, a felület mégsem lesz nyugtalan. Nagy udvaron ez a legbiztosabb választás: bír is, és szándékosnak is látszik.

Raklapon veszik, rögzített darabaránnyal. Éppen ezért nem négyzetméterben számolják, hanem rétegben és raklapban: aki az egyik méretet gyorsabban fogyasztja a többinél, két megbontott raklappal marad, és mégsem elég a köve.

Több formátum fut sorokban egymás mellett, de rögzített modul nélkül. A rakat szabadabb hatású, mint a római, és a felülethez igazítható ahelyett, hogy a felületnek kellene a modulhoz igazodnia.

A szabadságot azzal fizeted meg, hogy a méretek arányát magadnak kell szemmel tartanod. Egyetlen raklapon sem szerepel, és aki előre nem számolja ki, a legkisebb formátumból rendel keveset.

Szabálytalan kövek sorok nélkül, mint a régi terméskő burkolat. Egy régi ház melletti kerti ösvényen ez helyénvalóbbnak hat bármelyik raszternél, mert ott semmi más sem derékszögű.

Ez a katalógus leglassabb rakata, mert minden követ külön válogatnak és igazítanak. A ráhagyás tíz százalék fölé megy, és az a nyolc, amivel a kalkulátor előre ki van töltve, itt nem elég.

Mind a négy éle hullámos: a hosszabb három hullámot visel, a rövidebb egyet. A szomszédos kövek egymásba illeszkednek és minden irányban összekapaszkodnak, így a felület ott is tartja a formáját, ahol a szél gyengébb, vagy a szegély teljesen hiányzik.

Az éltörés íves vagy éles negyvenöt fokban. Ez a gyártó és a látvány kérdése, nem a teherbírásé: a kő burkoló idoma mindkettőnél azonos, tehát sem a raszter, sem a négyzetméterenkénti darabszám nem változik. A mi szerkesztőnkben ezt egyetlen mezővel kapcsolod át.

A sorok a kő egyharmadával tolódnak el, nem a felével: az eltolásnak a hullámosztás többszörösének kell lennie, különben az egyik sor hulláma a másikéba ütközik. Rakni könnyű, mert az alak maga kényszeríti ki a helyzetét. Cserébe rosszul vágható — minden vágás átmetsz egy hullámot, és az él utána nem ül a szomszédjához olyan tisztán, mint egy egész kő.

Egymásba süllyesztett ívek, a klasszikus legyezős rakat. Terhelésre kiváló minta, mert az ív oldalra vezeti el a nyomást — ezért fekszik régi tereken évtizedekig keréknyom nélkül.

Ékes követ vagy méretre vágott téglalapokat és nyugodt kezet kíván. Időben nem hasonlítható egy soros kötéshez, a ráhagyás pedig jóval tíz százalék fölött van.

Koncentrikus gyűrűk egy középpont körül. Kész készletként árulják, lépcsőzetes méretű kövekkel, mert egyetlen formátumból kör nem zárható. Nyugodt felület közepén nézőpontként erősen hat.

A vágás fog utolérni körülötte. A kört csatlakoztatni kell a felülethez, és minden csatlakozó kő külön vágás. A kör szélét számold külön, ne a felület négyzetméterárában.

A sorok egyetlen pontból futnak szét, mint a kerék küllői. Olyan felületen, amely amúgy is szélesedik, a minta a formát követi ahelyett, hogy raszterbe kényszerítené.

Ezt előre át kell gondolni: a pont, ahonnan a sorok indulnak, gyakran a felületen kívül van, és a fuga kifelé haladva szélesedik. Ékes kő nélkül ez nem lesz tiszta, és éppen ezért nem olyan rakat, amiről menet közben döntenek.